Az ITAA újonnan érkezői gyakran kérdezik: “Mit jelent józannak lenni a kényszeres internet- és technológiahasználattól?”. Ez az útmutató célja, hogy segítsen tisztázni a józanság fogalmát az ITAA-ban, valamint azt, hogyan érthetjük meg, előzhetjük meg és kezelhetjük a botlásokat és a visszaeséseket a felépülési utunk során.
Mit jelent a józanság az ITAA-ban?
Az ITAA-ban a józanság egy felfedezési folyamat, és mindannyiunk számára másképp néz ki. Személyes józansági szükségleteink megértését a felépülőben lévő többi taggal folytatott beszélgetések során tesszük, és a megértésünk idővel fejlődik.
Egyszerűen fogalmazva, a józanság a kényszeres internet- és technológiahasználattól való tartózkodást jelenti. Azonban az, hogy hogyan értjük vagy definiáljuk a “kényszeres internet- és technológiahasználatot”, tagonként eltérő lehet.
Egy gyakori eszköz a józanság megértéséhez, hogy leírjuk a legfontosabb, legfontosabb és legfontosabb célokat. Ez a gyakorlat segíthet abban, hogy megfogalmazzuk saját személyes függőségi viselkedéseinket. A legfontosabb célok azok a pozitív tevékenységek és viselkedések, amelyeket az életben és a felépülésben szeretnénk magunknak, valamint a programunk eszközei, amelyekre nehéz pillanatokban támaszkodhatunk. A legfontosabb célok veszélyes és kiváltó helyzetek vagy viselkedések, amelyek kényszeres használatra vagy a végső célok rombolására késztethetnek. A legfontosabb célok azok a romboló internetes és technológiai viselkedések, amelyekkel kapcsolatban, amikor elkezdjük, nem tudjuk, mikor fogunk megállni, és amikor abbahagyjuk, nem tudunk megállni. Sok tag a józanságot ezektől a legfontosabb viselkedésektől és helyzetektől való tartózkodásként definiálja. További információ a legfontosabb, középső és legfontosabb célokról az ITAA oldalán található. A felépülés eszközei oldal.
Hasznosnak találtuk azt is, ha pozitív, törekvő jövőképet fogalmazunk meg és gyakorolunk a józanságunkkal kapcsolatban. Például egyes tagok csak a legszükségesebb esetekben igyekszenek az internettel és a technológiával foglalkozni (például munka, pénzügyek, egészség, felépülés, kreatív kifejezés vagy a szeretteinkkel való józan kapcsolattartás érdekében). Más szóval, gyakoroljuk az internet és a technológia azon használatának megfigyelését és elengedését, amely segít elmenekülni az életünkből vagy eltompítani az érzelmeinket, és ehelyett fokozatosan arra törekszünk, hogy minimális és céltudatos kapcsolatot alakítsunk ki eszközeinkkel. Előfordulhat, hogy a “szükséges” helyett más szavak jobban megfelelnek az igényeinknek, például a “szándékos”, “értékes”, “tudatos” vagy “minimális”. Ezeket az elveket legfőbb irányvonalnak, ideális jövőképnek tekintjük arra vonatkozóan, hogyan használhatjuk az internetet és a technológiát.
Ezen irányelvek gyakorlása segíthet abban, hogy tudatosítsuk, milyen használat áll összhangban az értékeinkkel, és milyen használat veszélyeztet minket kényszeres használathoz. Amikor bizonytalanok vagyunk abban, hogy belevágjunk-e egy internetes és technológiai viselkedésbe, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy az, amit remélünk, elengedhetetlen-e az egészséges élethez, hogy technológia nélkül is elérhetőek-e céljaink, vagy hogy most van-e itt a megfelelő alkalom erre a tevékenységre. Azt is feltehetjük magunknak, hogy mit nyerünk ezzel, mi történne, ha úgy döntenénk, hogy nem tesszük meg, és ha továbbra is fontosnak érezzük a folytatást, mi lenne a legbiztonságosabb módja a tevékenységnek. Ezek a kérdések segítenek abban, hogy építsük az intuícióinkat, és jobban megkülönböztessük a józan, céltudatos használatot a szükségtelen, kockázatos használattól.
A józansághoz való személyes hozzáállásunk teljesen eltérhet az itt felvázoltaktól. Az ITAA minden megközelítést szívesen lát. Függetlenül attól, hogy milyen eszközöket vagy keretrendszereket használunk a józanság megértéséhez, azt tapasztaltuk, hogy a józanság számunkra való megismerésének legfontosabb eleme az önmagunkkal, egy másik személlyel és a saját megértésünk egy magasabb erejével való őszinteség. Ha őszintén keressük az igazságot, elkerülhetetlenül eljutunk egy olyan józanság-definícióhoz, amely egyénként szolgál minket. Rendszeresen kapcsolatba lépünk más tagokkal találkozók és ismeretterjesztő hívások révén. Különösen hasznos lehet számunkra, ha olyan tagokkal kerülünk kapcsolatba, akik hosszú távú, stabil józansággal rendelkeznek, és akiknek “megvan, amit akarunk”. Azzal, hogy őszintén megosztjuk tapasztalatainkat, és meghalljuk, mi vált be másoknak, az intuícióink megerősödnek, és idővel a józansághoz fűződő kapcsolatunk is tisztább lesz.
Rendben van, ha ez az út időt vesz igénybe; a józanságról alkotott képünk sokak számára fokozatosan megváltozott. Egy tevékenység, ami tavaly biztonságos volt, jövőre már nem biztos, hogy veszélyes. Előfordulhat, hogy egy bizonyos tevékenység, amit ‘józannak’ tartottunk, végig kényszeres volt. Ez mind a folyamat része, és a felépülés jele.
A józanság definíciói önmagukban is eszközök, cél elérésének eszközei. Bárhogyan is definiáljuk a józanságot, az igazi felépülés az ITAA 12 lépésének betartásából és más programforrások felhasználásából fakad.
Napok számlálása
Ahogy eljutunk a józanság megértéséhez, feltehetjük magunknak a kérdést, hogy akarjuk-e számolni a napok számát, amelyeken józanok voltunk.
Néhányan hasznosnak találtuk, ha nem számoljuk a józansági napokat, legalábbis a programunk első 90 napjában, amikor még tanuljuk, mit jelent a józanság. Ehelyett egyszerűen arra koncentrálunk, hogy napról napra maradjunk józanok, és minden nap végén feljegyezzük a naplónkban, hogy józannak éreztük-e magunkat vagy sem, illetve hogy mennyire éreztük magunkat józannak vagy tehetetlennek a különböző internetes és technológiai tevékenységekkel szemben. Ez a gyakorlat segít abban, hogy őszinték maradjunk és jelen legyünk a jelenben, és a felépülést helyezzük a napok számolásával járó büszkeség vagy a napok elvesztése miatti szégyen elé.
Ezenkívül néhányan közülünk talán nem érzik úgy, hogy a felépülésünket a józanság és a kényszer szigorú kettősségében lehetne kifejezni. Egy adott napon ‘józanabbnak’ vagy ‘kényszeresebbnek’ érezhetjük magunkat, ezért lehet, hogy emiatt nem számoljuk a napokat. Ennek az önismeretnek a gyakorlása során igyekszünk elmélyíteni őszinteségünket, és ébernek maradunk, hogy elkerüljük ezeket a szürke zónákat a kényszer igazolására.
Más tagok számára a napok számlálása segíthet abban, hogy felelősségre vonhatók legyünk társaink felé, és mérhetővé teheti a fejlődésünket. A napok számlálása motiválhat minket, segíthet megünnepelni a mérföldköveket, és tisztánlátást nyújthat, ha nem tartottuk be a józansággal kapcsolatos kötelezettségeinket.
A fontos felismerni, hogy egyik lehetőség sem jobb a másiknál. Végső soron a józanság napról napra történik, és nem kell csomókat kötnünk ahhoz, hogy kitaláljuk, hány napunk van és hány nincs. A fontos az, hogy teljes őszinteséggel megoszthassuk sikereinket és kudarcainkat, és gyakorolhassuk a józan életet a jelen pillanatban.
Megcsúszások és visszaesések: Hogyan előzzük meg őket
A felépülés során előfordulhat egyfajta botlás vagy visszaesés. Ezeknek a kifejezéseknek nincs ‘hivatalos’ definíciójuk. Ennek ellenére sok tag a ‘botlás’ kifejezést az egészségtelen viselkedés rövid vagy tudattalan visszatérésére, a ‘visszaesés’ kifejezést pedig a destruktív mintáinkhoz való teljes és tudatos visszatérésre használja egy absztinencia időszak után. Bár nagyságrendjükben eltérhetnek, a botlások és a visszaesések ugyanazt jelentik: visszatértünk azokhoz a káros viselkedésekhez, amelyeket nem tudunk biztonságosan folytatni.
Azt tapasztaltuk, hogy kulcsfontosságú volt minden lehetséges intézkedést megtenni a visszaesések és a visszaesések megelőzése érdekében. Fontos megjegyezni, hogy a visszaesés egy folyamat, nem pedig egy esemény. Egy sor finomabb változással kezdődik, amelyek órák, hetek vagy hónapok alatt következhetnek be. Ha az alábbi jelek bármelyikét észleljük, az arra utalhat, hogy a visszaesés felé tartunk:
- Abbahagytuk a rendszeres gyűlésekre járást.
- Abbahagytuk a többi tagnak szóló rendszeres ismeretterjesztő hívásokat.
- Állandóan a középvonalas viselkedést tanúsítjuk.
- Megszüntettük az együttműködést a szponzorunkkal vagy a társszponzorunkkal.
- Abbahagytuk az időbefektetést a lépésenkénti munkába.
- Felhagytunk a megszokott rutinunkkal és az öngondoskodással.
- Úgy érezzük, megoldottuk az internettel és a technológiával kapcsolatos problémánkat, és már nincs szükségünk mások támogatására.
- Valami fontosabb lett a felépülésünknél, például egy új munka, egy kapcsolat, költözés, betegség vagy más életesemény.
- Emlékeket, késztetéseket vagy fantáziákat élünk át a végső viselkedésünkkel kapcsolatban.
- Abbahagytuk az imádkozást és/vagy a meditációt.
- Nem érzünk tudatos kapcsolatot a Felsőbb Erőnkkel.
- Rendszeresen kerülünk stresszes helyzetekbe, vagy olyanokba, amelyek félelmekkel vagy kellemetlen érzésekkel töltenek el minket.
- Egy olyan időszakot élünk, amikor fokozottan ki vagyunk téve a szükséges technológiai felhasználásnak.
Amikor ezeket a jeleket észleljük, elengedhetetlennek találjuk, hogy komolyan és sürgősen reagáljunk. Azzal, hogy megelőzzük tudatalatti mintáinkat, mielőtt azok... megjelenik sürgős, lehetőséget adunk magunknak a helyes útra. Ha megvárjuk, amíg a csúszós lejtő a visszaesés kapujába sodor minket, és csak az akaraterőnkre hagyatkozunk a megmentésünk érdekében, akkor már túl késő lesz.
Ezek olyan megelőző intézkedések, amelyek segítettek elkerülni a visszaesést, amikor észrevettük, hogy letértünk a gyógyulási utunkról:
- Felhívjuk a többi tagot, és őszintén megosztjuk velük, mi történik. Közöljük velük, hogy komolyan szeretnénk venni ezeket a figyelmeztető jeleket.
- Megbeszéléseken osztozunk a gondolatainkon. Nyíltan elmondjuk, hogy bizonytalannak érezzük magunkat, tudván, hogy az őszinteségünk és a sebezhetőségünk másokon segít. Elengedjük a büszkeségünket és az önképünket, bízva abban, hogy elfogadnak és támogatnak minket.
- Naplót vezetünk, hogy feljegyezzük az esetlegesen elfojtott szükségleteinket, nehezteléseinket, érzéseinket vagy stresszhelyzeteinket. Leírjuk a késztetéseinket vagy a nemkívánatos viselkedéseinket.
- Konkrét ígéreteket teszünk a többi tagnak a tervezett változtatásokkal kapcsolatban. Például vállalhatjuk, hogy rendszeresen részt veszünk a megbeszéléseken, közösségi beszélgetéseket teszünk, lépésről lépésre dolgozunk, vagy visszatérünk a napi rutinhoz és az önmagunkkal való törődéshez. Nem terheljük túl magunkat, de cselekszünk, mások támogatására támaszkodva.
- Feladunk minden olyan gondolatot, cselekedetet, eszközt, kapcsolatot vagy viselkedést, ami eltérít minket a felépülésünktől.
- Amikor remegünk, időt szakítunk a képernyőktől, és megengedünk magunknak pár órát, egy napot, egy hétvégét vagy akár hosszabb időt is távol a technológiától, hogy visszanyerjük egyensúlyunkat és javítsuk tudatos kapcsolatunkat a Felsőbb Erőnkkel.
- Napról napra haladunk a felépülés útján. Feltetjük magunknak a kérdést, hogy mit tehetünk már csak ezen a napon is, hogy józanok maradjunk.
- Arra törekszünk, hogy megerősítsük kapcsolatunkat Felsőbb Erőnkkel, például a rendszeres ima és/vagy meditáció újra elkötelezetté tételével.
Azzal, hogy erőfeszítéseinket és energiáinkat a tudatosságra és a megelőzésre összpontosítjuk az ellenállás és az akaraterő helyett, lehetővé vált számunkra a hosszú távú, fenntartható józanság elérése és fenntartása.
Megcsúszások és visszaesések: Hogyan lehet felépülni belőlük
Legjobb erőfeszítéseink ellenére is előfordulhat, hogy visszaesünk a hosszú távú józanság felé vezető úton. Mit tehetünk ilyenkor?
Első lépésként teljes mértékben elismerjük és elfogadjuk a történteket. Ahelyett, hogy bagatellizálnánk tetteinket, vagy drámai arányokba fojtanánk őket, elfogadjuk, hogy pontosan az történt, ami történt – sem több, sem kevesebb. Különösen a történtek leírása segíthet tisztán látni ebben a tekintetben.
Az egyik leghasznosabb dolog, amit egy botlás vagy visszaesés után tehetünk, az, hogy őszintén megosztjuk a gondolatainkat más internet- és technológiafüggőkkel a közösségi hívásokon és a megbeszéléseken. Mi ezt elengedhetetlennek találtuk – nem tudtuk megtartani magunknak a botlásainkat és a visszaeséseinket, és tartós józanságra lelni. A felépülés során elengedjük az álarcainkat és azt, ahogyan szeretnénk, hogy mások lássanak minket. Azzal, hogy őszintén megosztjuk a gondolatainkat másokkal, még a legrosszabb pillanatainkban is, elengedjük azt a vágyunkat, hogy elbújjunk mások és önmagunk elől. Azzal, hogy segítséget kérünk és kapunk, megkaphatjuk azt az erőt és támogatást, amelyre szükségünk van a függőségünkből való felépüléshez. Az őszinteség szabaddá tesz minket, és minden pillanat egy esély egy újrakezdésre.
Egy botlás vagy visszaesés után szégyent érezhetünk. Ebben a pillanatban emlékezhetünk arra, hogy a kudarcaink nem erkölcsi kudarcok; ahogy a 12 lépéses mondat is tartja: “Beteg emberek vagyunk, akik megpróbálnak meggyógyulni, nem rossz emberek, akik megpróbálnak jóvá válni”. Felépülésben vagyunk, mert függőséggel küzdünk: egy ravasz, érthetetlen és erős betegséggel. Nem mi választottuk, hogy függők legyünk, és nem kell ostoroznunk magunkat azért, mert ez az állapotunk van. Lehet, hogy azért szégyelljük magunkat, hogy megakadályozzuk a viselkedésünk megismétlését, de azt tapasztaltuk, hogy az önszégyenítés hajlamos megerősíteni azt a mérgező ciklust, amelyben a betegségünk virágzik, elszigeteltségbe, elkülönülésbe, fájdalomba és önuralomba taszítva minket. Azzal, hogy elfogadjuk magunkat és elengedjük a szégyent, kiléphetünk ebből a mérgező ciklusból, és megerősíthetjük a felépülési erőfeszítéseinket. És amikor őszintén megosztjuk gondolatainkat a többi taggal, azt tapasztaljuk, hogy szeretettel és megértéssel fogadnak minket.
Az is hasznos számunkra, ha észrevesszük és elfogadjuk a bennünk jelen lévő egyéb érzelmeket. Érezhetünk például fáradtságot, ingerlékenységet, bánatot, csalódást, zsibbadást, haragot vagy depressziót. Ezek az érzések időbe telhetnek, néha hetekig is elmúlhatnak, és gyakorolhatjuk a türelmet, az önirgalmat és az elfogadást. Az írás itt is hatékony eszköz arra, hogy tisztább képet kapjunk arról, amit fizikai, érzelmi és spirituális szinten tapasztalunk.
A visszaesésünk oda vezethetett, hogy elhanyagoljuk az alvást, a higiéniát, az étkezést vagy fizikai egészségünk más aspektusait. Szerető és kedves hozzáállást tanúsítunk magunk iránt, és megfelelő lépéseket teszünk fizikai szükségleteink kielégítése érdekében.
Egy botlás vagy visszaesés után érdemes lehet egy-két napra, vagy akár hosszabb időre lekapcsolni az eszközeinket, hogy újra kapcsolatba léphessünk a testünkkel, az érzelmeinkkel és a Felsőbb Erőnkkel.
A történtek egyszerű elfogadásán túl arra is törekedtünk, hogy hálásak legyünk a visszaesésünkért és azért, amit az taníthat nekünk. Ahelyett, hogy kudarcként tekintenénk a kudarcokra, mindig lehetőséget adnak arra, hogy valami újat tanuljunk magunkról és a felépülési szükségleteinkről. Íme néhány kérdés, amit feltettünk magunknak, hogy segítsünk a fejlődésünkben:
- Mit tanulhatok ebből a tapasztalatból?
- Mikor és hol kezdődött ez a kényszeres epizód, és milyen tényezők, viselkedések vagy helyzetek járultak hozzá?
- Mi hiányzott a felépülési programomból?
- Hol nem vigyáztam magamra?
- Milyen egészségtelen szokásokhoz ragaszkodtam?
- Milyen új stresszforrások jelentek meg az életemben?
- Mit próbálhatnék meg másképp csinálni, ha legközelebb hasonló helyzetben leszek?
- Vannak-e cselekvési tervek, felépülési eszközök vagy egyéb megelőző intézkedések, amelyeket bevezethetek a felépülésem során?
- Vannak-e olyan szokások, viselkedésminták, eszközök, kapcsolatok vagy elkötelezettségek, amelyeket el kell engednem ahhoz, hogy jobban rangsoroljam a felépülésemet?
- Életem mely területein erősíthetem a tudatos kapcsolatomat a Felsőbb Erőmmel?
- Hogyan gyakorolhatom jobban a spirituális alapelveket (mint például az őszinteség, a nyitottság és a hajlandóság) az életem minden területén?
Egy visszaesés után hasznosnak találtuk az első lépés alapos vizsgálatát: “Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk a függőségünkkel szemben, és hogy az életünk irányíthatatlanná vált.” Az első lépés gazdag lehetőséget kínál arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat és állapotunkat. A következő négy kérdés segíthet elgondolkodni az első lépéshez fűződő kapcsolatunkon:
- Milyen módokon hiszem, ha egyáltalán van ilyen, hogy hatalmam van a függőségem felett, és milyen módokon hiszem, hogy kontrollálni tudom a fogyasztásomat és/vagy kezelni annak következményeit? (A kérdés feltevésével teljesen őszinték lehetünk, észrevesszük, mi van, és elfogadjuk a lépéssel kapcsolatos esetleges kétségeinket. Nem próbáljuk megcáfolni ezeket a gondolatokat.)
- Milyen tekintetben vagyok tehetetlen a függőségemmel szemben, és milyen tekintetben teszi ez kezelhetetlenné az életemet?
- Készen állok elengedni a függőséget okozó internet- és technológiai használatot?
- Hajlandó vagyok bármire elmenni a gyógyulásért?
Ezeken a kérdéseken kívül az Első lépés további kérdéseit is áttekinthetjük a lépésről lépésre történő munkavégzéshez szükséges források az ITAA weboldalán. Amikor megbotlottunk vagy visszaestünk, hasznunkra vált, ha olyan új Első Lépésbeli kérdéseket kerestünk és írtunk, amelyekkel korábban még nem dolgoztunk.
Miután megírtuk a válaszainkat ezekre az Első Lépésbeli kérdésekre, felolvastuk az írásunkat egy másik tagnak.
Más programok első három lépésről szóló irodalmának olvasása is segíthet abban, hogy teljesebben felismerjük állapotunkat és azokat a változtatásokat, amelyekre szükségünk van a továbblépéshez. Remek kiindulópont lehet az Anonim Alkoholisták Nagy Könyvének 3. fejezete, Több az alkoholizmusról.
Ahogy kilábalunk egy visszaesésből, felkészülünk az elvonási tünetekre. Elfogadjuk, hogy elvonási tünetek jelentkezhetnek, és tudatos döntést hozunk arról, hogy a következő 2-4 hétben a felépülésünket helyezzük előtérbe más felelősségeinkkel szemben. A megvonási tünetekkel kapcsolatos további olvasmányokért javasoljuk, hogy olvasd el közösségünk ... Útmutató a kifizetésekhez.
Újra kellene állítanom a napok számlálóját?
Ahogy fentebb említettük, nem mindannyian számoljuk a ‘józansági időt’. Azok számára, akik számolják a józansági napokat, egy botlás vagy visszaesés elgondolkodtathatja, hogy újra kellene-e számolnunk a napokat. Feltehetjük a kérdést: “Betérés volt? Visszaesés volt? Volt egyáltalán bármi?”
Ezek a kérdések szorongást és nyomást kelthetnek, és megakadályozhatnak minket abban, hogy teljesen őszinték legyünk önmagunkkal és másokkal. Ennek ellensúlyozására sokan hasznosnak találtuk, ha várunk egy hetet, mielőtt eldöntjük, milyen címkét adunk a tapasztalatainknak, ha egyáltalán adunk valamit, és hogy vissza akarjuk-e állítani a napok számlálását. Addig is őszintén megosztjuk másokkal, hogy mi történt. Idővel és mások véleményének köszönhetően rájövünk, hogy képesek vagyunk megalapozott és őszinte döntésre jutni. Íme néhány döntés, amelyre juthatunk, bár ez a lista nem teljes:
- Ha a felülvizsgálat során azt tapasztaljuk, hogy tudatosan figyelmen kívül hagytuk a józansági vállalásainkat, és visszatértünk azokhoz a káros viselkedésekhez, amelyeket nem tudunk biztonságosan folytatni, hasznosnak találhatjuk, ha újraindítjuk a napok számlálóját. Ahogy az alkoholista, aki az első korty után, nem pedig akkor indítja újra a számlálót, amikor már berúgott, mi is úgy találtuk, hogy hosszú távon jól szolgál, ha komolyan vesszük a józansági vállalásainkat.
- Hasonlóképpen, tehettünk valamit, ami technikailag nem volt ellentétes a “törvény betűjével”, de abban a pillanatban tudtuk, hogy gyakorlatilag megegyezik egy mögöttes problémás viselkedéssel, amelynek elkerülésére elköteleztük magunkat. Ilyen esetekben visszaállíthatjuk a napok számlálását, és a józanság definíciójának szövegét úgy módosíthatjuk, hogy az magában foglalja ezeket a helyzeteket is.
- Másrészről, néha technikailag a “törvény betűjével” ellentétesen cselekedtünk, de tetteink józanok és megalapozottak voltak, és nem az alapvető problémás viselkedés szellemében, amelytől tartózkodunk. Ilyen esetekben dönthetünk úgy, hogy nem állítjuk vissza a napok számlálását, és módosítjuk a lényegi vonalaink nyelvezetét, hogy tisztázzuk, mit tehetünk józanul, és mit nem. Elkötelezhetjük magunkat amellett is, hogy ha a jövőben hasonló helyzetbe kerülünk, elmegyünk a beszélgetésbe, vagy beszélünk egy másik taggal, hogy tudatosan és őszintén módosíthassuk a józanságra vonatkozó definícióinkat, mielőtt bizonytalan viselkedésbe bocsátkoznánk.
- Lehetséges, hogy automatikusan és tudattalanul belekeveredtünk egy problémás viselkedésbe, és amint rájöttünk, mit teszünk, azonnal abbahagytuk. Ilyen esetekben dönthetünk úgy, hogy nem állítjuk vissza a józanságunk számlálóját, bár komolyan vesszük az eseményt, és megvizsgáljuk, milyen változtatásokat tehetünk a felépülésünk során a jövőben, hogy elkerüljük az ismétlődését.
- Időnként teljesen új internetes és technológiai viselkedésformákkal találkoztunk, és váratlanul igazi megszállottságba taszított minket. Ilyen esetekben dönthetünk úgy, hogy visszaállítjuk a józanságunk számlálóját, vagy nem, de fontosnak tartjuk, hogy a jövőben felvegyük az új viselkedést a kényszeres használat definíciójába, és elkötelezzük magunkat amellett, hogy tartózkodunk tőle.
Ezek a javaslatok példák a meghozható döntésekre; nem szabályok. Ismét azt tapasztaltuk, hogy mások véleménye elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, milyen utat kell választanunk. Miközben mérlegeljük a napok számlálásának visszaállításáról szóló döntést, megkérdezzük magunktól, hogy melyik döntés segíti leginkább a felépülésünket. Emlékszünk arra, hogy a napok számlálása csak egy eszköz – nem maga a józanság. Ha túlságosan leragadunk a technikai részleteknél, megpróbálhatjuk, hogy 90 napig ne számoljuk a józanságot, és ehelyett egyszerűen a felépülésre koncentráljunk napról napra.
A józanság fejlesztése
Ahogy a felépülés útján haladunk, a józanságról alkotott felfogásunk folyamatosan erősödik, mélyül és tisztulni fog. Ahogy megszabadulunk azoktól a problémás viselkedésektől, amelyek eredetileg az ITAA-hoz vezettek minket, felfedezhetünk új kényszeres tevékenységeket, amelyek nehézségeket okoznak, vagy a felépülési szükségleteink más módon változhatnak. Bár ez elkeserítőnek tűnhet, mára gyógyulási folyamatunk fontos részének tekintjük ezt. Mint egy kertész, aki türelmesen gondozza a kertjét, mi is lassan megtanuljuk kigyomlálni kényszeres gondolkodásmódunkat és cselekvésünket, és ehelyett egyre inkább a Felsőbb Erőnkre és a programunk eszközeire támaszkodunk útmutatásért, biztonságért és erőért.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk az absztinenciánkat, ahogy az igényeink változnak és fejlődnek, hasznosnak találjuk, ha rendszeresen felülvizsgáljuk a józanság modelljét, és megvizsgáljuk, hogy az mennyire szolgál minket. Hasznosnak találjuk, ha néhány havonta megbeszéljük az absztinenciánkat a szponzorunkkal, társszponzorunkkal vagy az ITAA egy másik tagjával. Íme néhány kérdés, amit felteszünk magunknak:
- Úgy érzem, hogy a józanságról alkotott definícióm jól leírja a függőséget okozó viselkedéseimet?
- Vannak olyan területek, ahol a józanságról alkotott modellem túl homályos vagy túl konkrét? Kihasználtam-e a józanságról alkotott modellemben található kiskapukat olyan viselkedéshez, amely nem tűnt józannak számomra?
- Vannak más kényszeres viselkedések is, amelyeket kényszeresen követek? Ezek lehetnek új internetes és technológiai szokások, vagy más kényszeres viselkedések, mint például a szex, az evés, az olvasás, a társfüggőség, a munka, a szerhasználat stb.
- Összekeverem a józanságot a tökéletességgel? A józanság definícióját arra használom, hogy uralkodjak magamon, vagy ostorozhassam magam?
- Vannak-e egyéb változtatások, amelyeket szeretnék végrehajtani a józanságom modelljében vagy a felépülési programomban?
Sok tag észreveszi, hogy a fenntartható absztinencia felé vezető út nem mindig egyenes és sima. Amikor felhagyunk egy problémás technikai viselkedéssel, a kényszerünk egy másik technikai viselkedésben nyilvánulhat meg. Azzal, hogy őszintén kapcsolatba lépünk más tagokkal és a Tizenkét Lépés gyakorlásával, egy olyan élő program felépítését gyakoroljuk, amely segít feldolgozni az új kényszeres viselkedéseket, amint felfedezzük őket, javítva a hosszú távú józanság megőrzésének képességét.
A felépülés kezdetén gyakori, hogy az embernek ilyen hozzáállása van:‘Mennyit úszhatok meg, mielőtt visszaesek a szakadékba?’ Sokan közülünk, akik stabil józansággal rendelkeznek, idővel új hozzáállást vettek fel: ‘Milyen messzire kerülhetek a sziklától?’ Más szóval, sokkal több technikai viselkedést válunk hajlandóvá elengedni, mint amennyi elsőre szükségesnek tűnhet.
Lelki józanság
Bár a felépüléshez absztinenciát kell találnunk, a józanság több, mint pusztán az absztinencia. Ez egy olyan nyugalom, amely mind a folyamatos absztinenciánkból, mind az ITAA Tizenkét Lépésének spirituális programja iránti elkötelezettségünkből fakad. Ezt a tapasztalatunkat megalapozott béke, szorongás, félelem vagy sürgősség hiánya, valamint a kihívásokkal való nyugodt és közvetlen bánásmód, céljaink elérése, vállalásaink teljesítése és értékeink szerinti élet jellemzi. Őszinte kapcsolatokat tapasztaltunk önmagunkkal és másokkal, és megtapasztaltuk a... életben lenni, a világban létről.
A hosszú távú józanság magában foglalja a küzdelmeket és az érzelmi mélypontokat is. A felépülés során lehetővé vált számunkra, hogy még az ilyen nehéz pillanatok közepette is absztinensek maradjunk, és jelen legyünk önmagunkkal, a körülöttünk lévőkkel és az előttünk álló kihívásokkal. Ezáltal jobban képesek vagyunk megtapasztalni és együttműködni tapasztalataink teljes spektrumával.
A legfontosabb, hogy a józanságban valóban szabadnak érezzük magunkat a függőségünktől. Úgy találjuk, hogy ennek a szabadságnak a megtapasztalását pontosan ábrázolják a 10. lépés ígéretei, amelyeket az Anonim Alkoholisták Nagy Könyve a 84-85. oldalon írt:
És abbahagytuk a harcot bármi és bárki ellen – még az alkohol ellen is. Mert addigra visszatér az épelméjűség. Ritkán fogunk érdeklődni az ital iránt. Ha kísértés ér, úgy taszítjuk el, mint egy forró lángot. Épesen és normálisan reagálunk, és rájövünk, hogy ez automatikusan történt. Látni fogjuk, hogy az italhoz való új hozzáállásunkat mindenféle gondolkodás vagy erőfeszítés nélkül kaptuk meg részünkről. Csak úgy jön! Ez a csodája. Nem küzdünk ellene, és nem is kerüljük el a kísértést. Úgy érezzük, mintha semleges helyzetbe kerültünk volna – biztonságos és védett. Még csak meg sem esküdtünk. Ehelyett a probléma megszűnt. Nem létezik számunkra. Sem önteltnek, sem félelem nélkül élünk. Ez a mi tapasztalatunk. Így reagálunk, amíg lelkileg egészségesek maradunk.
Újranyomva az Anonim Alkoholisták című könyvből
Szerzői jog © 1939, 1955, 1976, 2001 az AA World Services, Inc. tulajdonában van.
Minden jog fenntartva.
Így gyakorlunk naponta, hogy jó és rossz időkben is fitt lelki állapotban maradjunk. Kitartással, türelemmel, a felépülésre való őszinte vágyal, valamint embertársaink és Felsőbb Erőnk támogatásával rájöttünk, hogy óhatatlanul javítanunk kell állapotunkon, napról napra.
Ezt az oldalt az ITAA Webtartalom Bizottsága írta. Ha szeretne visszajelzést adni, vagy hozzájárulni erőfeszítéseinkhez, örömmel hallanánk Öntől, vagy meghívnánk Önt egyik találkozónkra. További részletek a következő címen találhatók: Szolgálati Bizottságok oldal.
Az oldal utolsó frissítése: 2026. november 1.
